Hírek

Így gondolkozott a Filmtettfeszt zsűrije

Visszatekintve a vasárnap lezárult 15. Filmtettfesztre a zsűri három tagját arról kérdeztük, milyennek találták a Filmgalopp filmjeit, és mennyire volt nehéz választaniuk közülük. A döntésük eredményéről itt számoltunk be.

Mihai Fulger: Nagyon kedvezően meglepett a szelekció minősége. 11 film volt, amelyek közül tíznek volt mondanivalója, ami rendkívüli. Kevés eddigi zsűrizésem során volt az átlagérték ilyen magas. Elég sok film volt, amelyekből ki kellett választanunk a nyertes filmet, de úgy gondoljuk, hogy a megfelelő döntést hoztuk. Kemény verseny volt, de véleményem szerint végső soron a legjobb filmek nyertek.

Négy vagy öt film tetszett nekem különösen, de szerencsés módon úgy történt, hogy ezúttal a saját kedvenceim egybeestek a nyertes filmekkel. Ez egy szerencsés eset volt, mert általában kompromisszumot kell kötni, vagyis mindegyik zsűritag kell engedjen a magáéból, hogy közös nevezőre jussunk. Ebben az esetben pedig a nyertes filmek – ugyanis két nyertes film van, a díjat megosztottuk – valóban az én kedvenceim is voltak, és meggyőződésem, hogy a legjobbak a versenyszekcióból. Négy film tetszett különösképpen, az első a Romanian Sunrise, Visky Ábel műve, amelynek nagyon jó forgatókönyve volt nagyon jó színészekkel, biztos kezű rendezéssel – ez egy fikciós film, élőszereplőkkel. Azon kívül volt egy remek animáció, rendkívül találékony, a Mese, Bertóti Attilától. Egyértelműen egy irodalmi mű alapján készült, egy Danyiil Harmsz elbeszélésből, de a filmkészítő animátor leleményessége nagyon sokat tett hozzá a történethez. Azon kívül nekem tettszett még egy másik realista film, a Szezon után Moldovai Katalintól, egy film amelynek a színésznője nagyon jó, nemrég játszott Ana Lungu filmjében, az Autoportretul unei fete cuminți-ben, amelyet nemrég mutattak be a szélesvásznon. Valamint nagyszerű történettel és nagyon finom és jelentős részletekkel rendelkezik, amelyek egy átlagos alkotónak lehet, nem tűnnek fel. A Paradicsom is nagyon tetszett, dialógus nélkül, két főszereplővel; minden egy belső helyszínen történik, tulajdonképpen egy épület belső udvarában. Nagyon nehéz egy hasonló filmet készíteni, amely az érdeklődést fenntartsa párbeszéd nélkül, csak hanggal és képpel, gesztusokkal és látvánnyal. Ennek ellenére sikerült ez a rendezőnek, és az ő filmje is benne volt a kedvenceink között.

Szimler Bálint: Üdítő volt látni a filmeket, érdekesnek találtam mindegyiket. Nagyon izgalmas volt, hogy a kolozsvári filmeknek, bár különböző stílusú és történetű filmek voltak, mégis van egy sajátos, egyéni hangulata és fogalmazásmódja.

Elég gyorsan kellett döntenünk időszűke miatt, de alapvetően egyetértett a zsűri a díjazottak tekintetében. A díjazottakon kívül a Szezon után című film volt, amit még nagyon szerettem.

Angelusz Iván: Nagyon nehéz 11 ilyen filmet értékelni, amelyek különböző műfajúak: volt köztük kísérleti film, volt animáció és több kisjátékfilm is. Én úgy éreztem, hogy elég különböző színvonalúak, voltak közöttük az én ízlésem szerint nem elég erősek, és voltak erősebbek, de nagyon izgalmas volt látni, hogy egy élő filmkultúra van itt. Magyarországon a kisjátékfilm egy nehézkes műfaj lett azóta, hogy gyakorlatilag a központi finanszírozás elengedte ennek a műfajnak a kezét, és kizárólag a közmédia finanszíroz évi néhány kisjátékfilmet, amiből főiskolás kisjátékfilmek születnek. Nagyon jó volt látni, hogy ennyi friss filmes gondolkodó van jelen itt, erdélyi közegben, és hogy születnek azért izgalmas dolgozatok is. Az egyik érdekes észrevételem, hogy van egy sajátos, egyedi színük ezeknek a filmeknek, tehát fel lehet fedezni, hogy hol készültek. Ha jól érzékeltem, van valamiféle egységes miliőjük, amitől ez számomra egy különleges ízt kapott.

A két nyertes filmből az egyik a zsűri egységes döntése volt [a Mese – szerk.], arról úgy gondoltuk, hogy értékelnünk kell, az egy jól sikerült dolog volt, viszont egyikünk sem azt tartotta a legjobbnak. Én magam a saját favoritommal kisebbségben maradtam a másik két zsűritag mellett. Az volt a munkamódszerünk, hogy hármas listát állítottunk fel, és amelyik mind a hármunknál szerepelt, az egyértelmű volt, amelyik pedig kettőnk listáján szerepelt, az nyerte ezt a versenyt. Végül is néhány perc alatt eldöntöttük, elég markáns volt a másik két zsűritársamnak a véleménye – az én véleményem is elég markáns volt, de az a film, amelyik nekem tetszett a legjobban, az nem nyert. Nekem A Paradicsom című film tetszett a legjobban, azt éreztem teljesen következetesnek, s hogy azt a hangot, amit elkezdett, végig fenn tudja tartani. Remeknek találtam mind a két színészt benne, és a stilizációja is nagyon kedvemre való volt, nyilván, ahhoz, hogy ez valakinek tetsszen, kell egyfajta speciális ízlés, de nekem ez tetszett a legjobban – ha ezt így utólag illik elárulni.

(Kérdezett: Székely Bíborka)

2015. október 07. 15:57